Sajtó és irodalom a többnyelvű Magyarországon (1770–1820) – beszámoló a konferenciáról

Sajtó és irodalom a többnyelvű Magyarországon (1770–1820) címmel tartott nemzetközi konferenciát 2018. április 25–27-én Győrben és Pannonhalmán az MTA BTK Lendület Nyugat-magyarországi irodalom kutatócsoportja. A tanácskozás célja az volt, hogy a felvilágosodás korának ismertebb, valóban irodalmi profilú folyóiratain (Uránia, Magyar Museum, Orpheus stb.) túl tudatosan ráirányítsa a figyelmet a kevésbé ismert, vegyes tartalmú, de irodalmi szerepet is vállaló sajtótermékekre, mint a Pressburger Zeitung, a Magyar Hírmondó, a Sokféle, a Mindenes Gyüjtemény vagy akár a Magyar Kurír. E lapok Pozsony, Bécs és Nyugat-Magyarország olvasóközönségére építve országosan terjedtek, és közvetlen utódaik, a Kultsár István gondozásában meginduló Hazai és Külföldi Tudósítások, majd 1818-tól a Hasznos Mulatságok egyaránt nagy hatással voltak az irodalmi élet működésére. Szerzőik, szerkesztőik sorában nagy számban képviseltette magát a korszak literátus értelmisége, elsősorban Révai Miklós tanítványai, barátai.

A konferenciát Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora és Vaderna Gábor, a Nyugat-magyarországi irodalom kutatócsoport tudományos főmunkatársa nyitották meg. Az első szekcióban Antal Alexandra előadása hangzott el, aki az 1789-ben indult Hadi és Más Nevezetes Történetek, majd Magyar Hírmondó néven tovább működő sajtóorgánum híreinek vizsgálatán keresztül mutatta be a lapot fenntartó bécsi magyar tudós társaság kultúra- és tudományszervezési törekvéseit. Ezt követően Csörsz Rumen István, a kutatócsoport vezetője Sándor István Sokféle című folyóiratának irodalomtörténeti vonatkozású anyagát tekintette át, elsősorban a Révai-féle értékmentő program nézőpontjából.

Az előadások következő, német nyelvű csoportja tágabb, közép-európai kontextusban vizsgálta a korszak folyóiratait. Andrea Seidler (Bécs) azokat a Pressburger Zeitungban megjelent tudósításokat elemezte, amelyek I. Ferenc császárról és Mária Teréziáról szóltak, majd Fried István azt foglalta össze előadásában, hogyan ábrázolták a nemzetiségeket az egykorú magyar periodikákban, és e beszédmód később milyen hatással volt a reformkori politikai köztudatra. Eva Kowalská (Pozsony) az első szlovák nyelvű újságokat mutatta be.

Kiss Margit a magyarországi szótárírás útkeresésének alakulását tekintette át az egykorú sajtóanyagban, elsősorban a Magyar Hírmondóra fókuszálva. Vaderna Gábor a Mindenes Gyüjtemény egy cikksorozatáról beszélt, amelyben a Magyar Királyság fontosabb folyói mentén városok története és geográfai leírása váltakozott. Kiemelte, hogy határozott koncepció sejlik fel a sorok mögött arról, milyennek kellene lennie a városnak, milyen az urbanitás elérendő eszménye.

A konferencia első napját Joseph Haydn ritkán hallható műveiből válogatott koncert zárta Bodrogi Éva (szoprán) és Takács Szilvia (fortepiano) előadásában a Zichy-palota dísztermében.

A második nap előadásai a Pannonhalmi Bencés Gimnázium konferenciatermében hangzottak el. Biró Annamária (Kolozsvár) azt vizsgálta, hogy a 18. század végének nyugat-magyarországi lapjai milyen képet közvetítenek Erdélyről. A tudósítói hálózat működési kérdéseire is reflektált, amelyeket elsősorban a korabeli levelezésből lehet rekonstruálni. A korszak egyik meghatározó irodalmára, egyben lapszerkesztője volt Kazinczy Ferenc – az ő közéleti és tudományos sajtóközleményeit Bódi Katalin elemezte, Granasztói Olga pedig az emlékműkultusz kezdeteit mutatta be a Hazai Tudósításokban megjelent Kazinczy-cikkek nyomán.

A Főapátságban tett könyvtári-múzeumi séta után került sor a délutáni szekciók előadásaira. Dóbék Ágnes a folyóiratoknak azokat az európai híradásait ismertette, amelyek a megnövekedett könyvkiadásról, a formálódó könyvtárakról, a könyvnyomtatás fejlődéséről szóltak. Lengyel Réka a Magyar Hírmondó néhány tudományos tárgyú, illetve szépirodalmi témájú írását elemezte. Döbör András Szacsvay Sándor 1789-es politikai publicisztikáiról beszélt, ezt követően Balogh Piroska a kiváló esztéta, Schedius Lajos által szerkesztett Literarischer Anzeiger für Ungarn című melléklap kritikai jellegének bemutatására vállalkozott. Hegedüs Béla Révai Miklós régi magyar dalok gyűjtésére szóló felhívását (1782) állította előadása középpontjába, amelyben elsősorban a programírás eszmetörténeti hátterét mutatta be.

A konferencia ismét Győrben tartott harmadik napjának nyitó előadásában Béres Norbert a 19. század eleji hírlap- és folyóiratirodalom egy konkrét szövegcsoportját, a regényekre (románokra) vonatkozó tudósításokat vette vizsgálat alá. Arra kereste a választ, hogy milyen módon kísérelték meg közelebb hozni a viszonylag újdonságnak tekinthető műfajt az olvasóközönséghez. Bárány Zsófia a 19. század első évtizedeiben Veszprém vármegyében megjelenő folyóiratokat ismertette, főként a reformáció témaköre szempontjából.

A konferenciát záró angol-német nyelvű szekcióban Suzana Coha (Zágráb) a horvátországi irodalmi folyóiratoknak a kulturális és politikai élet alakulásában betöltött szerepét mutatta be. Czibula Katalin a pozsonyi folyóiratok színházkritikáit elemezte, kiemelve, hogy az újságírók mennyiben alkalmazzák a kritika szabályait és sajátosságait tudatosan vagy akár öntudatlanul a színházi beszámolókban.

A konferencia olyan témákat dolgozott fel, mint a magyar irodalmi életre vonatkozó reflexiók a nyugat-magyarországi sajtóban; a világirodalom, az irodalomtörténet és a litterae nemzetközi műfajainak új nyilvánossága; a tudományszervezési kísérletek hír- és tényanyaga, az ismeretterjesztő irodalom és újságcikkek viszonya. Az előadásokat követő viták a témák továbbgondolására hívták a tanácskozás résztvevőit, és számos új információval szolgáltak a magyar sajtó és az azzal párhuzamosan fejlődő többi irodalmi orgánum kölcsönhatásairól.

 

Fényképek

 

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata