Az osztály története

Az 1959-ben alakult Irodalomelméleti Csoport köré szerveződött 1962 novemberében, a világirodalmi osztály tagjaiból. Vezetője 1985-ig Nyírő Lajos (1921−2014), 1999-ig Szili József, 2000-től Veres András, 2015-től pedig Hajdu Péter. Az osztály kezdettől feladatának tekintette, hogy elősegítse a felzárkózást az irodalomelmélet nemzetközi színvonalához. A pluralitás-elv (akkoriban még e térségben ritka) messzemenő elismerése és gyakorlása a szakmai tájékozódásban és az elméleti vitákban oda vezetett, hogy az osztály különféle irányzatok közös műhelyeként tevékenykedett.

Az úttörő szerepet játszó közvetítő munka első jelentős állomása az Irodalomtudomány. Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól című kötet volt (1970-ben jelent meg, szerkesztője Nyírő Lajos). Hasonló igénnyel készült a tárgyát példás ideológiakritikával vizsgáló A marxista irodalomelmélet története. A kezdetektől 1945-ig című kötet (1981, szerkesztője Nyírő Lajos és Veres András) és a történetiség korszerű értelmezésének esélyeire kérdező Az irodalomtörténet elmélete című tanulmánygyűjtemény (1989, szerkesztője Szili József).

Az orosz formalista iskola és az amerikai New Criticism követői mellett helyet találtak az osztályon a fenomenológiai, strukturalista és szemiotikai megközelítések hívei is, mint ahogy a hermeneutikai-recepcióesztétikai és az empirista-konstruktivista álláspont első magyar értelmezői is innen kerültek ki. Az osztály tagjai mutatták be a magyar közvéleménynek az orosz, lengyel, cseh strukturalizmust, fordították le Nicolai Hartmann, R. Ingarden, H-G. Gadamer és Szondi Péter (Bonyhai Gábor), R. Wellek, A. Warren, Northrop Frye (Szili József) és H. Markiewicz alapvető műveit (Bojtár Endre). Az osztály munkatársa volt Hankiss Elemér (1928−2015) is, amikor a Strukturalizmus című, kétkötetes tanulmánygyűjteményt szerkesztette (1971). Hankiss saját írásaival (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969) is a strukturalizmus nagy hatású képviselője lett.

Az irodalomelméleti tájékozódás fontosságáról a szélesebb hazai közvéleményt elsősorban az 1960-as, 1970-es évek fordulóján kezdődő műelemzés-sorozat győzte meg, melyből nagy visszhangot kiváltó vitaülések szervezésével és publikálásával vették ki részüket az osztály munkatársai. Külön említést érdemel a Hankiss Elemér által szerkesztett két konferenciakötet (Formateremtő elvek a költői alkotásban, 1971, A novellaelemzés új módszerei, 1971), valamint az Ismétlődés a művészetben című konferenciakötet (1980, szerkesztője Horváth Iván és Veres András), amely az ekkor pályakezdő nemzedék első közös jelentkezésének dokumentuma (Az el nem ért bizonyosság című, 1972-ben megjelent, Arany János nagykőrösi líráját elemző kötet mellett, amely Németh G. Béla tanítványi körének teljesítménye). Jelentős hatással volt a műértelmező metodika alakulására Bonyhai Gábor is (A kiválasztott című Thomas Mann-regényről írt nagyobb munkája csak megkésve, 1974-ban jelent meg). A módszertani megújulás elérte a középiskolai oktatást is: az 1979 és 1982 között megjelent reformtankönyvek szerzői között találhatók az Irodalomelméleti Osztály munkatársai is (Bojtár Endre, Veres András).

Hosszú előkészület után, az 1980-as évek végén készült el a Strukturalizmus után: érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben című összefoglaló munka (Szili József szerkesztésében), amely az irodalomelmélet posztstrukturalista kérdésköreinek bemutatására vállalkozott. A rendszerváltás első évtizede már egy új nemzedék fellépésének időszaka. Kálmán C. György előbb a beszédaktus-elméletet mutatta be, majd a fordításelmélettel és a kánonok problémájával foglalkozott. Odorics Ferenc az empirista-konstruktivista irányzat magyarországi meghonosítója. Bezeczky Gábor a metafora, a narráció és a szociolongvisztika területén végzett úttörő munkát, s külön említendő a magyar irodalomtudományban iskolát teremtő Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténeti koncepcióját könyvterjedelmű kritikában elemző munkája (Irodalomtörténet a senki földjén, 2008). Varga László a modern drámaelmélet, Gránicz István a nyelvészeti poétika, Hajdu Péter az antik művészetértelmezés és a 19. század végi magyar irodalomtörténet, Jeney Éva a biblioterápia, Z. Varga Zoltán az önéletrajzi töredékek sajátos műfaj-csoportjának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket.

Az 1990-es évek derekától az értelmező közösségek, illetve a dialogikus viszony problémája került előtérbe (Az értelmező közösségek elmélete, 2001, szerkesztője Kálmán C. György; Változatok a dialógusra, a Helikon 2001/1. tematikus száma, szerkesztője Varga László). 2001 és 2004 között az Irodalomelméleti Osztály volt A nemzeti irodalomtörténet-írás módszertani hagyományai és mai lehetőségei című Széchenyi-projekt központja (témavezető: Veres András), amely az MTA Irodalomtudományi Intézete mellett három egyetem (a pécsi, a szegedi és a miskolci) munkáját fogta egybe. E kutatássorozat keretében jelent meg Az irodalomtörténet esélye című konferenciakötet (2004, szerkesztője Veres András, társszerkesztője Bezeczky Gábor és Varga László), amely a kiinduló elveiben elbizonytalanodott irodalomtörténet-írás pozícióját kívánta megszilárdítani. Az osztály tagjai jelentős feladatokat vállaltak a Szegedy-Maszák Mihály által főszerkesztett új magyar irodalomtörténet (A magyar irodalom történetei, 2007) elkészítésében is.

Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok című könyvsorozat, amelynek Bonyhai Gábor volt a szerkesztője és az Irodalomelméleti Osztály a műhelye. 2000-ben az Opus új folyama indult Kálmán C. György és Veres András szerkesztésében (első köteteként az 1996-ban elhunyt Bonyhai Gábor Összegyűjtött műveit jelentette meg). Az Irodalomelméleti Osztály valamennyi tagja szerepet vállal az intézeti folyóiratok szerkesztésében. Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán a Neohelicon szerkesztői, Varga László a Helikon, Veres András a Literatura főszerkesztője. Jeney Éva a rec.iti nevű intézeti recenziós újság társszerkesztője. A Literatura szerkesztésében részt vesz Bezeczky Gábor, Kálmán C. György és Szolláth Dávid is.

Az elmúlt évtizedben az Irodalomelméleti Osztály fontos műhelyévé vált kritikai kiadásoknak és forráskiadásoknak. A Mikszáth-művek kritikai kiadásának sorozatszerkesztője Hajdu Péter, a Kosztolányi-művek kritikai kiadásának Veres András, a Krúdy-művek új forráskiadásának Bezeczky Gábor. Emellett még más fontos kiadások is készülnek-készültek: Jeney Éva munkája a Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyvének kritikai igényű forráskiadása; Veres András a készülő József Attila értekező prózájának kritikai kiadásában vesz részt; Szolláth Dávid Mészöly Miklós kisebb írásait rendezte sajtó alá.

Kutatások

1. Narratológiai kutatások. Az osztályon 2016 óta folynak (igaz, jelentős korábbi alapokra épülve) narratológiai kutatások. Az elbeszélés mint az ember megismerő, világot értelmező tevékenységének egyik alapvető módja az irodalomban és az irodalomelméletben is központi szereppel bír. Az elbeszélések tanulmányozása nemzetközileg is rendkívül eleven diszciplína, sok irányzattal, nagy létszámú nemzetközi szervezetekkel, tucatnyi jelentős folyóirattal. Az osztály kiemelt terve egy olyan magyar nyelvű narratológiai enciklopédia létrehozása, amely magyar irodalmi példákra hivatkozik, és ezáltal a magyar elbeszéléshagyomány sajátosságainak megértéséhez is hozzájárul. (Ebben az osztály minden munkatársa részt vesz, határidő 2026. december 31.) Emellett az osztály folyamatosan végez egyes narratológiai részterületekre fókuszló intenzív kutatásokat. Az eredményeket folyóiratok tematikus blokkjaiban publikáljuk („Irodalomelmélet, narratológia, szövegértelmezés”: Literatura 2016/1-2 és 3; „Narratológiák”: Literatura 2017/3; „When Narratology Does Not Travel Well”: előkészületben, Neohelicon 2018/2). Következő ilyen terv a leírás narratológiai megközelíthetőségét firtató tematikus blokk a Literaturában, határidő 2018 vége, felelős Bezeczky Gábor. Ugyanerről a témáról angol nyelvű folyóiratszámot is tervezünk egy külföldi irodalomtudományos folyóiratban (Primerjalna književnost), határidő 2019 vége, felelős Hajdu Péter. A soron következő téma pedig a kezdés, a narráció eleje a narratív egész összefüggésében. A témáról 2019 januárjában nemzetközi konferenciát tartunk, felelős: Kálmán C. György. Erről angol nyelvű folyóiratszám is készül (Frontiers of Narrative Studies), határidő 2020, felelős Hajdu Péter. 2020 januárjában az elbeszélt térről tartunk konferenciát, felelős Z. Varga Zoltán, 2021-ben pedig a narratív szünetről, felelős Jeney Éva.

2. Komparatisztikai kutatások. Az osztály évtizedek óta részt vesz komparatisztikai kutatásokban, gyakran együttműködve a Közép- és Kelet-európai osztállyal és a Modern Magyar Irodalmi osztállyal; ennek a tématervnek a részei továbbá a külföldi résztvevőkkel közösen tartott konferenciák is, amelyek nem tisztán elméleti, hanem gyakran konkrét összehasonlító irodalomtörténeti kérdésekről is szóltak. Az osztály aktivitását új életre keltette az OTKA K 112415 programja (2014 szeptember – 2018 augusztus,vezető kutató: Kálmán C. György), amiről másutt esik részletesen szó. (Az Irodalomelméleti osztály résztvevői az OTKA- projektben: Hajdu PéterJeney Éva, Z. Varga Zoltán.) Az osztályon folyó komparatisztikai kutatás fő jellegzetessége, hogy az elmélet reflexív erejével próbálja összevetni a más és más nyelvi-társadalmi közegben keletkezett műalkotásokat, és nem pusztán a hasonlóságok, egybeesések, hatások megállapítására törekszik. Az osztály célja az, hogy általánosabb – teoretikus – tanulságokat vonjon le az összehasonlításból, új megközelítéseket vezessen be a magyar diskurzusba, és elméleti alapot adjon a történeti kutatásoknak. A komparatisztikai kutatásokhoz szerencsésen kapcsolódik az osztály két tagjának szerepvállalása a Neohelicon nemzetközi, többnyelvű összehasonlító irodalomtudományi folyóirat szerkesztésében és a MIT Komparatisztikai Tagozatának irányításában (Z. Varga Zoltán, Hajdu Péter), Jeney Éva erős francia és olasz kapcsolatai, Szolláth Dávid publikációkban is testet öltő érdeklődése a hazai és a külföldi regényformák összehasonlítása iránt. Tervfeladat: az osztály tagjai szervezőként és előadóként részt vesznek a 2018 és 2019. évi országos komparatisztika konferenciákon, szerkesztőként és szerzőként az elhangzott előadások kiadásában. Hátáridő: 2019 vége, felelős Kálmán C. György.

3. Kurrens irodalomelméleti trendek figyelése

Az osztály feladata, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje az európai és amerikai irodalomtudomány elméleti fejleményeit a hazai ismertetés és alkalmazás szempontjából. Kutatási körébe tartoznak mindazok a kérdések, amelyek az irodalom mibenlétére, sajátosságaira, fajtáira, létmódjára, történetiségére, értelmezési módjaira, társadalmi beágyazottságára és e tényezők összefüggéseire vonatkoznak. A 2018 és 2020 közötti időszakban az osztály a következő poétikai területeket követi megkülönböztetett figyelemmel.

3.1. Ökokritika. Az ökokritika eleven és intenzív diszciplinává lett mostanra, és nyilvánvalóan van irodalomelméleti jelentősége is elsősorban az etikai dimenzióban. Magyarországon az ökokritika nem ismeretlen, 2007-ben Helikon-szám is bemutatta (bár inkább csak az úgynevezett “első hullámát”), és néhányan művelik is, de talán lenne igény aktívabb ökokritikai tudományos életre is. A terület pásztázása, részvétel egy nemzetközi ökokritikai konferencián Hajdu Péter feladata, határidő 2019 vége.

3.2. Önéletírás, életrajz, trauma narratívák, irodalomterápia. Az élettörténeti narratívák irodalomtudományos tanulmányozása töretlenül fejlődik a hetvenes évek óta. Az önéletírás, a napló- és memoárirodalom, illetve a történelmi és személyes traumák nyomán íródó tanúságtételek narrato-poétikai vizsgálata mellett az utóbbi évtizedekben az e művekből és műfajok nyomán feltáruló társadalmi-kulturális tapasztalatok interdiszciplináris hasznosítása is fontossá vált. A terület elméleti és kritikai recepciójában az osztály tagjai eddig is aktívan kivették részüket (Z. Varga Zoltán – autobiográfia-kutatások, Jeney Éva – irodalomterápia). A kutatási terület aktuális nemzetközi irányainak feltérképezésébe és követésébe, annak bőséges magyar irodalomtörténeti anyagon való hasznosításába, a faktuális és referenciális beszédmódok poétikai interferenciáinak poétikai vizsgálatába, a fikció valóságképző szerepének, az autofikció és a biofikció újabb irodalmi formáinak leírásába, a történelmi és egyéb traumák nyelvi, irodalmi ábrázolásának elemzésébe az osztály még élénkebben bekapcsolódik. Ennek megvalósítására hazai és nemzetközi konferenciákon tervezünk részvételt, valamint szemléket, recenziókat és szaktanulmányokat publikálunk a témában. Határidő: 2020 vége; felelős: Z. Varga Zoltán.

3. 3. Irodalomtudomány és nyelvészet. Legalább a hatvanas évek óta tárgya az irodalomelméletnek az irodalomtudomány és nyelvészet kapcsolata – s a kapcsolat intenzitásának megfelelően hol előtérbe kerül, hol háttérbe szorul. Az osztályon Bezeczky Gábor és Kálmán C. György foglalkozik folyamatosan a témával. Feladatuk 2019 végéig e tárgyban tanulmány(ok) és ismertető(k) írása, lehetőség szerint konferencia-részvétel. Felelős: Bezeczky Gábor.

 

4. Az Osztály tagjaihoz kötődő életműkiadások, kritikai kutatások

Mikszáth Kálmán műveinek kiadása

Az intézet adott otthont 2007-2012 között a Mikszáth kései kisprózája című OTKA kutatásnak (témavezető: Hajdu Péter), amelynek keretében folytak (és azóta folytatódnak) az 1888 utáni novellisztika kritikai kiadásának munkálatai, valamint az 1887 utáni publicisztika hálózati kritikai kiadása is jelentősen előrehaladt.

Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei

Az életműsorozat, melynek szerkesztői Bezeczky Gábor és Kelecsényi László, első kötete 1905-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. A szerkesztők közül Kelecsényi László gondozza a regényeket és nagyobb elbeszéléseket, Bezeczky Gábor pedig a rövid elbeszélő és publicisztikai írásásokat. A sorozat célja a teljes életmű közlése. Az életműsorozat megindulásáig Krúdy Gyula rövid elbeszélő műveinek nagyjából a fele jelent meg kötetben, a másik fele csak mikrofilmen volt hozzáférhető, vagyis a nagyközönség számára elérhetetlen maradt. A sorozat most a 25. kötetnél jár. A regények kiadása a végéhez közeledik, az elbeszélések közlése 1902-nél, Krúdy első alkotói évtizedének végénél tart. Ez az évtized volt eddig Krúdy pályájának legkevésbé ismert szakasza. Az elbeszélések felderítése az előre tervezhetőnél jóval nagyobb munkával járt: a sorozat legutóbbi köteteinek egyikében jelent meg a kétszázadik olyan elbeszélés, melyről a két létező Krúdy-bibliográfia sem tudott.

Kosztolányi Dezső Összes Művei − kritikai kiadás

2005-ben merült fel a kritikai kiadás megvalósításának ötlete. Kosztolányi Dezső életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Versíróként, az elbeszélő és értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult. Az irodalomtudomány régi adóssága, hogy létrehozza írásainak tudományos szakszerűséggel jegyzetelt, a lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó kritikai kiadását. Egymással párhuzamosan és összefogva két kutatói műhely alakult a feladat elvégzésére: az ELTE BTK keretében előbb Szegedy-Maszák Mihály, majd Dobos István vezetésével egy akadémiai kutatócsoport, illetve az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében OTKA-finanszírozással a Veres András vezette kutatócsoport.

Az utóbbi vállalkozásában eddig a következő kötetek készültek el:

  • Kosztolányi Dezső: Édes Anna. [Kritikai kiadás] Szerk. és a jegyzeteket készítette: Veres András. A forrásokat sajtó alá rendezte: Parádi Andrea, Józan Ildikó, Veres András, Sárközi Éva, Lipa Tímea. [Sorozatszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2010. 914 l.
  • Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. [Kritikai kiadás] Szerk. Tóth-Czifra Júlia és Veres András. A szöveget sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Tóth-Czifra Júlia, a szöveggondozást lektorálta: Józan Ildikó és Sárközi Éva. A befogadás-történeti fejezeteket írta: Veres András. A bibliográfiákat készítette: Sárközi Éva. A kézirat-fejezetet sajtó alá rendezte: Józan Ildikó, lektorálta: Parádi Andrea. A gyorsírásos szövegeket gondozta: Lipa Tímea. A jegyzeteket lektorálta: Bíró-Balogh Tamás, Horváth Iván, Tverdota György. [Sorozatszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011. 847 l.
  • Kosztolányi Dezső: Levelezése 1. (1902–1907). [Kritikai kiadás] Szerkesztette Buda Attila. Összeállította, a leveleket sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányt írta Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva. A levélszövegeket Buda Attila, a tárgyi jegyzeteket, valamint a kísérő tanulmányt Tverdota György és Veres András lektorálta. [Sorozatszerkesztő: Dobos István, Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2013. 958 l.
  • Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai. [Kritikai kiadás] Szerkesztette Győrei Zsolt. A szöveget sajtó alá rendezte, a kísérő tanulmányokat és a jegyzeteket írta: Győrei Zsolt, Lovas Borbála. A francia kéziratot sajtó alá rendezte: Józan Ildikó. A szövegközlést Horváth Iván és Józan Ildikó, a Jegyzeteket Veres András, a bibliográfiákat Sárközi Éva lektorálta. [Sorozat-szerkesztő: Dobos István, Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2014. 735 l.

A kritikai kiadás keretében számos tanulmány is született, pl. Veres András monográfiája Kosztolányi Dezső 1929-es Ady Endre kultusza ellen született vitairatáról (Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológia regény. Balassi Kiadó, Bp. 2012. 385 l.)

Jelenleg két nagyobb munka elkészítése folyik: A rossz orvos és a Béla, a buta című Kosztolány-kötetek kritikai kiadása és az Édes Anna (a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös) internetes kritikai kiadása.

Projektek

Komparatisztikai kutatások Kelet-Európában: regionalizmus, intertextualitás, történelmi tapasztalat

OTKA K 112415 (2014. szeptember – 2018. augusztus), vezető kutató: Kálmán C. György. Az Irodalomelméleti Osztály résztvevői a projektben: Hajdu PéterJeney ÉvaZ. Varga Zoltán.

A kutatás célja kettős: egyrészt elősegíti a magyar szakemberek új, intenzívebb bekapcsolódását az összehasonlító irodalomtudományi kutatásokba (konferenciák szervezése és a bécsi nagy ACIL-kongresszuson történő részvétel révén); másrészt olyan speciális, kelet- és közép-európai perspektíva kialakítása (a konferenciákhoz csatlakozó workshopok és megbeszélések, tanulmányok publikációja révén), amellyel hozzájárulhatunk a nemzetközi diskurzushoz. Ennek a központi kategóriái: a regionalizmus (az irodalmak térségi összekapcsolódása, egymásra hatása, különbségeik, szembeállásaik); az intertextualitás (a szövegek egymással történő összekapcsolódásai, utalásai, hivatkozásai és rokonságai); valamint a történeti tapasztalat (a közös múlt és jelen feldolgozása a különböző irodalmi műfajokban, a társadalmi, történelmi és irodalmi jelenségekhez, hagyományokhoz, traumákhoz, folyamatokhoz és megszakítottságokhoz fűződő viszony). A csoport konferenciákat szervez és azokon részt vesz, továbbá ezzel párhuzamosan közös munkával tanulmányokat vitat meg és publikál, tematikus folyóiratszámokban, esetleg önálló kötetben, és ezek idegen nyelvű recepcióját is elősegíti.

Eredmények

2014-2015

  • Elkészült (Hites Sándor és Z. Varga Zoltán szerkesztésében) a „Komparatisztika-kutatások az ezredfordulón” című tematikus szám: Helikon Irodalomtudományi Szemle, 60. évf. 4. szám, 501-614.
  • Megrendeztük a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság Magyar Nemzeti Bizottságának vándorkonferenciáját (Szeged, 2014. december 8-9.), „A szinguláris” címmel; 35 előadás hangzott el, továbbá kerekasztal-beszélgetésre került sor Vajda György Mihály munkásságáról. A konferencián előadással vagy elnökként és zsűritagként (a legjobb doktorandusz-előadónak Vajda Mihály-díjat adtunk át) a kutatócsoport valamennyi tagja részt vett.
  • A kutatócsoport részt vett – szervezőként, részben előadóként, részben résztvevőként – az ICLA Research Committee for Literary Theory pécsi, angol nyelű, nemzetközi konferenciáján („The Realities of Fiction – Fictions of Reality”, 2015. május 21-23.). A fő szervező Hajdu Péter volt, aki az Irodalomelméleti Osztályról rajta kívül előadást tartott még Z. Varga Zoltán.
  • Z. Varga Zoltán 2015. május 26. – május 31. között részt vett Funchalban, Portugáliában a IABA (International Auto/Biographic Association) Europe és a Centre for Atlantic Studies (CEHA) 2015-as „Dialogic Dimension in Narrating Lives and Life Writing” konferenciáján, előadással.
  • Hajdu Péter Lisszabonban (Portugália) részt vett az ICLA (International Comparative Literature Association) vezetőségi ülésén (Executive Council), és a Fear in/of Literature című konferencián, ahol előadást is tartott (2015. jún. 27. – júl. 03).

2015-2016

  • A 2015-ös és 2016-os évben részint a konferenciákra (Veszprém, Bécs) történő felkészülés, szervezés és a részvétel, részint a konferenciák anyagának nyilvánossá tétele állt a kutatócsoport munkájának középpontjában.
  • A 2014-es szegedi konferencia („A szinguláris”) anyagát Fogarasi György, Tóth Ákos, Kálmán C. György szerkesztésében az „et al” szegedi egyetemi internetes portálon http://etal.hu/elokeszuletben/ lehet olvasni.
  • 2015. november 13. és 14. között Szávai Dorottya és Z. Varga Zoltán szervezésében Veszprémben, a Pannon Egyetemen volt az AILC Magyar Nemzeti Bizottságának konferenciája, „Műfaj és komparatisztika – a műfajfogalom esélyei és kihívásai az ezredfordulón” címmel. Előadóként szerepelt Hajdu Péter, Jeney Éva, Kálmán C. György. A konferencián vagy 50 résztvevő volt
  • 2016. január 19-én Qiao Guoqiang tartott előadást „Should Narratology be Split into Classical and Postclassical?” címmel az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében, a kutatócsoport szervezésében.
  • Bécsben 2016. július 21. és 27. között tartotta 21. világkongresszusát az ICLA/AILC (Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság). Ezen előadással részt vett Hajdu Péter, Z. Varga Zoltán, Kálmán C. György. Hajdu Péter két előadást is tartott a kongresszuson. Feltűnően sikeres volt, a szokásosnál jóval nagyobb közönség előtt zajlott és sok érdekes vitával tarkított volt a kutatócsoport által Kálmán C. György irányításával szervezett szekció, melyben a kutatócsoport több tagjai is előadott. A szekció közép-kelet európai összehasonlító irodalomtudomány sajátosságait vizsgálta történeti és elméletui perspektívából („Comparative Studies in Central European Context”).

 

2016-2017

  • A 2016-2017-es évben a kutatócsoport fő tevékenysége az évente megrendezett, a hazai és a határon túli kutatóműhelyek komparatista tudósait összefogó konferencia köré összpontosult: a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen a megrendezett konferencia 2016 szeptemberében különösen sikeres volt. A rendezvényen 11 szekcióban 45 előadás hangzott el. A Magyarország, Szlovákia, Csehország, Románia és Olaszország egyetemeiről és tudományos intézményeiből érkezett résztvevők a határhelyzet, a határléttel járó átmenetiség és köztesség irodalmi jelenségeit vizsgálták. A vándorkonferenciáik sorában a nyitrai volt az első, amely határon túli helyszínen zajlott.
  • A Helikon tematikus számaként „Műfaj és kompratisztika” címmel válogatás jelent meg a veszprémi konferencia előadásaiból, köztük Hajdu Péter, Jeney Éva, Kámlán C. György és Z. Varga Zoltán tanulmányaival.
  • A 2016-os bécsi AILC-konferencia magyar részvételének közkinccsé tétele: az ott elhangzott szövegek nagy része a Hungarian Cultural Studies című amerikai lap 2017-es (majd 2019-es) számában jelent meg. Ennek gondozása a kutatócsoport dolga, Z. Varga Zoltán és Kálmán C. György írt bevezetőt az első blokk elé.
  • Vendégként előadást tartott a kutatócsoport meghívottjaként az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének narratológiai konferenciáján a cseh és szlovák irodalomtudomány két jeles képviselője (Bohumil Fořt – Masarykova Univerzita, Brno – Benyovszky Krisztián – Nyitrai Konstantin Egyetem, Nyitra).

A kutatócsoport válogatott közleményei:

Fogarasi György, Kálmán C. György és Tóth Ákos, szerk. A szinguláris, et al (Et al. – Kritikai Elmélet Online, www.etal.hu), 2016

Hites Sándor és Z. Varga Zoltán, szerk. Komparatisztika-kutatások az ezredfordulón, Helikon 60, 4 (2014): 501–614.

Hajdu Péter. „Unnecessary anachronisms as ‘facts’ in Central European historical novels”. Neohelicon 43 (2016): 417–425.

Hajdu Péter. „Combined and Uneven Development: Towards a New Theory of World-Literature”. Postcolonialism Across the Disciplines 17. Liverpool: Liverpool University Press, 2015. Literary Research/Recherche Littéraire, 33 (2015): 234–238.

Hajdu Péter. Határesetek a római elégiában. (Bővített változata "Ovidius az idegenek között" címmel elhangzott az Ókortudományi Társaság felolvasóülésén 2017. jan. 20-án, illetve a Pécsi Tagozat ülésén márc. 24-én. Az ebből készült tanulmányt az Ókor c. folyóirat közlésre elfogadta.)

Jeney Éva, „Műfajtalan-e az elmélet?” Helikon 62, 3 (2016): 355–360.

Jeney Éva: Littérature mondiale hongroise où littérature du monde hongrois, Letteratura ungherese, letterature ungheresi, a cura di Cinzia Franchi–Antonio Sciacovelli, Sangue e Oro II., Szombathely, Savaria University Press. 2017 7–14.

Jeney Éva (előkészületben): Bevezetés az életbe. A kései Barthes és az irodalomterápia. A szöveg kijáratai. Tanulmányok Roland Barthes-ról, szerk Ádám Anikó–Radvánszky Anikó, Ráció Kiadó. 

Kálmán C. György. „A műfajok (és elnevezések) értelmes káosza – univerzalitás és nemzethez-kötöttség”. Helikon 62, 3 (2016): 350–354.

Kálmán C. György és Zoltán Z. Varga, “Introduction to Comparative Studies in the Central European Context.” Hungarian Cultural Studies. e-Journal of the American Hungarian Educators Association, Volume 10 (2017) DOI: 10.5195/ahea.2017.307

Z. Varga Zoltán. „A történelem fikcióitól a fikcionalizált történelemig: történelmi trauma, tanúságtétel és irodalmi elbeszélés összehasonlító perspektívából”. Helikon 62, 3 (2016): 467–483.

Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, „Előszó. Helikon 62 (2016): 347–349.

Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, szerk. Műfaj és komparatisztika, Helikon 62, 3 (2016):

Z. Varga Zoltán és Szávai Dorottya, szerk. Műfaj és komparatisztika. Budapest: Gondolat Kiadó, 2017.

Z. Varga, Zoltán. „Kulturális önazonosság, történeti trauma és személyes élettörténet közép-európai emigránsok önéletrajzaiban”. Hungarológiai Közlemények 18, 3 (2017): 8–23. https://doi.org/10.19090/hk.2017.3.8-23.

Z. Varga, Zoltán. „Önmagunknak lenni a köztességben: Karátson Endre: Otthonok I–II.” Hungarológiai Közlemények 18, 4 (2017): 1–16. https://doi.org/10.19090/hk.2017.4.1-16.

Kiadványok

Opus Irodalomelméleti Tanulmányok

Az Opus sorozat első tucatnyi kötete 1977 és 1990 között jelent meg, a szerkesztőbizottság tagjai  Bonyhai Gábor, Hermann István és Szerdahelyi István voltak (a sorozatszerkesztő Bonyhai volt), a könyveket az Akadémiai Kiadó gondozta.. Három – rendkívül jelentős – gyűjteményes kötet jelent meg ez alatt az idő alatt: A strukturalizmus-vita (1-2, 1977), az Ismétlődés a művészetben (1980) és Az irodalomtörténet elmélete (1-2, 1989). A cél részint az volt, hogy állandó és megbízható fórumot biztosítson a legfontosabb friss irodalomelméleti munkáknak, valamint hogy a legérdekesebb viták, konferenciák, eszmecserék valahogyan széles körben hozzáférhető formában megjelenhessenek. Ebben az első 13 évben összesen 12 kötet látott napvilágot, többek között Takács Ferenc, Bojtár Endre, Radnóti Sándor jelentős és nagy hatású munkái. A kiszámíthatatlan és hektikus könyvpiacon az elméleti munkák biztos, bár szűkös terepe lehetett a sorozat.

A rendszerváltás után az Akadémiai Kiadó számos átalakuláson ment át, és nehézségekkel is küzdött: a sorozat megszűnt. Sikerült azonban 10 év múlva, 2000-ben megállapodni a Balassi Kiadóval, és Veres András és Kálmán C. György sorozatszerkesztésében – a korábbihoz hasonló célkitűzéssel – megindulhatott az Opus új sorozata.  Tisztelgésként a korábbi széria szerkesztője, az időközben elhunyt Bonyhai Gábor emléke előtt, az indítás az ő műveinek összegyűjtött kiadása volt. Azóza egy gyűjteményes kötet jelent meg (Az értelmező közösségek elmélete, 2001), és az Irodalomelméleti Osztály számos tagja tette közzé fontos munkáit (Gránicz István, Hajdu Péter, Szili József, Varga László, Veres András, Z. Varga Zoltán), valamint a fiatalabb generáció is szívesen választja ezt a sorozatot művei publikálására (Bagi Zsolt, Horváth Györgyi, Görföl Balázs).

A sorozat eddig megjelent darabjai betűrendben:

Bagi Zsolt. Az irodalmi nyelv fenomenológiája. OPUS Irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 8. Budapest: Balassi Kiadó, 2006.

Görföl Balázs. Hans-Georg Gadamer művészet-és költészetfelfogása. OPUS Irodalomelméletitanulmányok, új sorozat 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2016.

Gránicz István. A nyelvészeti poétika útjai és lehetőségei. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 4. Budapest: Balassi Kiadó, 2002.

Hajdu Péter. Irodalom, történet, titok, idegenség. Opus, Új sorozat, 12. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.

Hajdu Péter. Már a régi görögök is: tanulmányok az antik hagyományról. Opus irodalomelméleti tanulmányok 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2004.

Horváth Györgyi. Utazó elméletek: angolszász politizáló elméletek kelet-európai kontextusban. OPUS Irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 15. Budapest: Balassi Kiadó, 2014.

Horváth Iván. Gépeskönyv. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 9. Budapest: Balassi, 2006.

Kálmán C. György, szerk. Az értelmező közösségek elmélete. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 3. Budapest: Balassi Kiadó, 2001.

———. Élharcok és arcélek: a korai magyar avantgárd költészet és a kánon. OPUS irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 10. Budapest: Balassi, 2008.

Kappanyos András. Tánc az élen. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.

Szili József. Irodalomtudat-hasadás: az irodalom interkulturális elmélete. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 7. Budapest: Balassi, 2005.

Szolláth Dávid. A kommunista aszketizmus esztétikája: a 20. századi magyar irodalom néhány munkásmozgalom-történeti vonatkozása. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 13. Budapest: Balassi, 2011.

Varga László. A nem-lineáris dráma értelmezése. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 5. Budapest: Balassi Kiadó, 2002.

Veres A. Bonyhai Gábor összegyujtött munkái 1-2. OPUS. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 1/A, 1/B. [Sorozatszerkesztő: Veres András, Kálmán C. György]. Budapest: Balassi Kiadó, 2000.

Veres András. Lukács György irodalomszociológiája. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat, 2. Budapest: Balassi, 2000.

Z. Varga Zoltán. Önéletrajzi töredék, talált szöveg. Opus irodalomelméleti tanulmányok, új sorozat 14. Budapest: Balassi Kiadó, 2014.

 

Pont fordítva sorozat

A Pont fordítva sorozat a Fordítás, közvetíthetőség és kulturális identitás (NKFP 5/041/04, 2004–2008) című pályázat kutatásainak eredményeként jött létre, melynek témavezetője Ritoók Zsigmond volt.

A sorozatot Jeney Éva, az MTA BTK ITI Irodalomelméleti Osztály munkatársa és Józan Ildikó, az ELTE Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének kutatója indította útra 2005-ben Bezeczky Gábor kötetével. A sorozat munkálataiban az Irodalomelméleti Osztály munkatársai közül Hajdu Péter is részt vett szerkesztőként és szerzőként.

A sorozat célja a fordítás problémájának elméleti és történeti szempontú bemutatása. A sorozatszerkesztők több tanulmánykötetet adtak ki, amelyek feltérképezik az ókori szövegek magyar fordítástörténetét, különös figyelmet szentelve a hagyomány társadalmi-funkcionális meghatározottságainak, valamint a fordításokban leképeződő hatalmi dinamikának. A kiadványokban összefoglalt kutatások kitérnek arra a fontos irodalomtörténeti kérdésre, hogy milyen okok befolyásolták a fordítástörténet megszakítottságát, amely a Nyugat fordítóival mintegy eltörölte a korábbi fordításelméleti diskurzust. Fordításelméleti szövegeket közreadó antológiák mutatják be a különböző fordítások magyar, illetve nemzetközi elméleti kontextusát. A kötetek esettanulmányokon keresztül tekintik át a magyar irodalom idegen nyelvre fordíthatóságának esélyeit, a kortárs fordítókkal készített interjúkötet pedig az idegen irodalmak hazai befogadásának problémáit vizsgálja.

A sorozat kötetei időrendben:

Bezeczky Gábor. Véres aranykor, hosszú zsákutca. Pont fordítva 1. Budapest: Balassi Kiadó, 2005.

Hajdu Péter és Polgár Anikó, szerk. Papírgaluska: Tanulmányok a görög és latin klasszikusok fordításáról. Pont fordítva 2. Budapest: Balassi Kiadó, 2006.

Józan Ildikó szerk. és Kulin Borbála kiad. „Hadúr megfizet érte, reméljük!": Illyés Gyula és Gara László levelezése 1939–1966. Pont fordítva 3. Budapest: Balassi Kiadó, 2007.

Józan Ildikó, Jeney Éva és Hajdu Péter, szerk. Kettős megvilágítás: Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig. Pont fordítva 4. Budapest: Balassi Kiadó, 2007.

Józan Ildikó és Jeney Éva, szerk. Túl minden határon: A magyar irodalom külföldön. Pont fordítva 5. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.

Jeney Éva és Józan Ildikó, szerk. Nyelvi álarcok: Tizenhárman a fordításról. Pont fordítva 6. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.

Józan Ildikó szerk. A műfordítás elveiről: Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény. Pont fordítva 7. Budapest: Balassi Kiadó, 2008.

Hajdu Péter és Ferenczi Attila, szerk. A klasszikusok magyarul. Pont fordítva 8. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.

Józan Ildikó. Mű, fordítás, történet: Elmélkedések. Pont fordítva 9. Budapest: Balassi Kiadó, 2009.

Jeney Éva, szerk. Szó és betű szerint a világ. Pont fordítva 10. Budapest: Balassi Kiadó, 2010.

 

 

Konferenciák

Az Irodalomelméleti Osztály konferenciái (1968‒2018)

  • 1968. szeptember 14–15. Budapest: (Hankiss Elemér, MTA Stilisztikai és Verstani Munkabizottság) Formateremtő elvek a költői alkotásban: verselemző vitaülés → kötetben: 1971.
  • 1970. április 9–11. Szeged: (Hankiss Elemér, MTA Stilisztikai és Verstani Munkabizottság) A novellaelemzés új módszerei: novellaelemző vitaülés → kötetben: 1971.
  • 1973. április 18–19. Budapest: Ismétlődés, párhuzamosság, ritmus → kötetben: 1980.
  • 1973. Budapest: Nemzetközi szemiotikai tanácskozás. (anyaga megjelent: Szemiotika és művészet, szerk. J.J. Babarabs (Budapest Akadémiai, 1979)
  • 1974. november 5–6. Budapest: Az irodalomtudomány módszertani kérdései
  • 1974. december 17–18. Budapest: Érték és értékelés a társadalomtudományokban
  • 1977. október 25–28. Budapest: A Berlini Zentralinstitut és az MTA ITI Elméleti Osztályának konferenciája
  • 1978. december 11–12. Budapest: A szocialista kor irodalmának sajátosságai
  • 1979. október 15–16. Budapest: Az irodalomelmélet tárgya és módszerei
  • 1980. október 15–16. Budapest: Lukács György és a magyar kultúra → kötetben: 1982.
  • 1981. november 23–24. Budapest: Újabb eredmények az irodalomelméletben
  • 1991. november 5–6. Az irodalmi interpretáció
  • 1995. október 18. Budapest: Az értelmező közösségek elmélete → kötetben: 2001.
  • 1996. június 5–7. Budapest: Kritikatörténeti konferencia
  • 2000. október. Budapest: A kis népek irodalma és a dialógus (Az Észt Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével együttműködésben)
  • 2002. október 28–29.     Szófia, Bulgária: The Images of the Other in Literary Communication. Dialogism, Interferences. (A Bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével együttműködésben)
  • 2002. november 20. Budapest: A középfokú irodalomoktatás napjainkban
  • 2003. november 18–19. Budapest: Irodalomtörténet-írásunk elméleti és módszertani kérdései → kötetben: 2004.
  • 2004. május 19. Budapest: A világirodalom megjelenítése a magyar irodalomtörténet-írásban
  • 2004. november 8–9. Szófia, Bulgária: Images of the Other in Literary Communication: Dialogism, Interferences. (A Bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével együttműködésben)
  • 2004. november 11. Szeged: Retorika és interpretáció
  • 2004. november 18. Pécs: Irodalomtörténet-írási problémák
  • 2006. május 23. Budapest: Prometheus
  • 2008. december 1–2. Szófia, Bulgária: Literature and Literary Criticism. (A Bolgár Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével együttműködésben)
  • 2010. november 17. Budapest: Az irodalomtörténet-írás elmélete és gyakorlata
  • 2012. szeptember 6–8. Budapest: Horace's Ars Poetica
  • 2012. november 26–27. Budapest: A magyar novella
  • 2013. május 21. Budapest: A modern irodalomelmélet történetének fordulópontjai
  • 2013. június 4. Budapest: Emlékezés Sőtér Istvánra
  • 2013. december 3– 4. Budapest: Komparatisztika a 21. században – kihívások és perspektívák (Az MTA BTK ITI Irodalomelméleti Osztály, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet, Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének és az ICLA Magyar Nemzeti Bizottság közös konferenciája)
  • 2014. december 2. Budapest: Az irodalomelmélet új kérdései 2.
  • 2015. május 21–22. Pécs: The Realities of Fiction – Fictions of Reality. (Az ICLA Irodalomelméleti Bizottságának, az MTA BTK ITI Irodalomelméleti Osztályának és a PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének konferenciája)
  • 2016. január 12. Budapest: Irodalomelmélet, narratológia, szövegértelmezés – Az Irodalomelméleti Osztály 1. Narratológiai Konferenciája
  • 2017. január 24–25. Budapest: Narratológiák / Narratologies – Az Irodalomelméleti Osztály 2. Narratológiai Konferenciája
  • 2018. január 30–31. Budapest: A leírás / The description Az Irodalomelméleti Osztály 3. Narratológiai Konferenciája

Az osztály hírei

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya 2019 januárjában nemzetközi konferenciát szervez – ez a negyedik a narratológiai konferenciák sorában.

A konferencia tárgya: a kezdet – az elbeszélő művek kezdése, bevezetése, első szavai, mondatai, részei; hogyan határozzák meg ezek a további szövegrészeket, az elbeszélő mű egészét, a narrációt, az időt, a teret és a művek egyéb sajátosságait – ezek lesznek a konferencia fő kérdései.

A konferencia nyelve angol és magyar.

Az itt közölt és letölthető angol nyelvű első konferenciafelhívás figyelemfelhívó körlevél – a jelentkezéseket és a tervezett előadások rövid összefoglalóit a szervezők később várják, az időpontról újabb hírben értesülhetnek majd az érdeklődők.


Szegedy Maszak Mihaly42018. június 19-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett emlékkonferencia zárásaként adták át először azt a díjat, amelyet Szegedy-Maszák Mihály családja alapított, és az Irodalomtudományi Intézetben működő, az Irodalomelméleti Osztály tagjaiból álló kuratórium ítél oda.
A díjat – Jovánovics György különlegesen szép plakettjét – már nem pályakezdő, de még nem is pályájuk végén járó tudósok kapják, akik a névadó szellemében több kultúrában és nyelvben mozognak otthonosan, vagy szívesen foglalkoznak az irodalmon kívül más művészeti ágakkal is. A legfontosabb természetesen a tudományos teljesítmény magas színvonala – és az olyan tudósi erények, mint a nyitottság, vitakészség, szerénység.

Seregi Tamás két könyve (Jelen, 2016; Művészet és esztétika, 2017), valamint számos folyóirat-publikációja bizonyítja, hogy szerzőjük – tájékozottsága, rendkívül következetes és érthetőségre törekvő gondolkodói teljesítménye, a művészetek széles körében való jártassága révén – megérdemelte a díjat: az átadó Bezeczky Gábor kuratóriumi elnök és a díjazottat méltató Hajdu Péter egyaránt ezt emelték ki.

A tervek szerint a díjat kétévenként kaphatja meg egy-egy méltó jelölt.

Jozsef AttilaIntézetünk munkatársa, Veres András 2018. március 13-án József Attila mint irodalomkritikus címmel tartott előadást a TIT József Attila Szabadegyetemén, a Kossuth Klubban.

A költő irodalomkritikái közül kettőnek különösen gazdag az irodalma: a Babits- és a Kosztolányi-bírálatnak. Az utóbbit méltán tartják József Attila legsikerültebb kritikájának, mivel – noha polemizál Kosztolányi világlátásával – a megértés és elismerés szándéka vezeti. A két költő baráti viszonyt ápolt egymással, és nemcsak a költői nyelvvel kapcsolatos elveikben egyeztek, hanem kései korszakuk költői gyakorlata között is meglepően sok a hasonlóság, az átvétel (az idősebb költő is tanult a fiatalabbtól). Fölmerült az értekező művek és a versek közötti átjárás lehetősége is (a Kosztolányi-bírálat nyitánya és az Eszmélet második szakasza között). Hasonlóképp vita folyik a Kassák-bírálat színvonalának és a költő Móricz Zsigmonddal való kapcsolatának meg­ítélésében. Nem egyszerű kérdés József Attila viszonya a népi írókhoz. Sajnálatos, hogy ahhoz képest, mekkora reflektorfényt kapott az Új Szellemi Front elleni kiállása, igen szegényesnek mondható a Márciusi Frontot támogató megnyilatkozásainak recepciója. Ugyanakkor Németh Lászlót (akinek a Nincsen apám se anyám kötetről a Nyugatban megjelent lekezelő hangú kritikáját nem tudta megbocsátani) két töredékben maradt szövegében maró gúnnyal támadja, vérfagyasztó iróniával jellemzi Németh karakterét mint egocentrikus, exhibicionista, férfiatlan lélekét, aki természetesnek véli vezető szerepét nemzedékében, jóllehet nincs meg hozzá sem a bátorsága, sem a tehetsége. Babits Mihályt viszont József Attila nemcsak verssel próbálta kiengesztelni, hanem Az európai irodalom történetéről szóló recenzióját is (1935) békítő szándékkal kezdte el írni. Figyelemre méltó, hogy − bár a korábbi, 1930-as vélekedéséhez hasonlóan − ekkor is tagadja Babits „poeta doctus” voltát, ezt most erénynek látja: éppen azért nyilvánítja igazi lírikusnak, mert „lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére korlátozni”.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Irodalomelméleti Osztálya 2018. január 30–31-én rendezte meg harmadik narratológiai konferenciáját A LEÍRÁS címmel. 
A 2016-ban tartott első konferencián az irodalomelmélet, narratológia, szövegértelmezés általános kérdései kerültek a középpontba. A második konferencia 2017-ben a klasszikus narratológia–posztklasszikus avagy posztstrukturális narratológia mibenlétét, viszonyát és sajátos problémáit vizsgálta. 
A 2018-as nemzetközi konferencia témája a leírás volt. A kétnapos rendezvény első napja magyar, a második angol nyelven zajlott az Irodalomtudományi Eötvös Könyvtárában, illetve a Zenetudományi Intézet Bartók termében.

A konferencia programja letölthető.

***

Előzmények:

Az Irodalomelméleti Osztály első narratológiai konferenciája
Az Irodalomelméleti Osztály második narratológiai konferenciája

 

leiras kep2017. november 16-án és 17-én Leírás címmel igen gazdag programmal, magas színvonalú, érdekes konferenciát rendezett az OTKA K 112415 számú kutatócsoportja, amelynek magva Intézetünk munkatársaiból áll (Berkes Tamás, Hajdu Péter, Hites Sándor, Jeney Éva, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) – ezúttal a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol a csoport pécsi tagja, Mekis D. János volt Z. Varga Zoltán társa az esemény megszervezésében.

A konferenciára a szervezők olyan komparatisztikai (összehasonlító irodalomtudományi) előadásokat vártak, amelyek nemzetközi (és/vagy művészeti ágak közötti) kontextusban tárgyalják a leírás mint elbeszéléstani kategória alakulását, jellegzetességeit, hatását. Végül olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a két nap alatt több mint ötven előadás hangzott el (leggyakrabban három párhuzamosan futó szekcióban) rendkívül változatos témákban, nagyon különböző megközelítésekben.

Az Irodalomelméleti Osztály tagjai közül hárman (Hajdu Péter, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) tartottak előadást, az Irodalomtudományi Intézet más osztályainak munkatársai közül Benda Mihály, Berkes Tamás, Bucsics Katalin, Deczki Sarolta, Földes Györgyi és Major Ágnes; természetesen sokan vettek részt a szervező Pécsi Egyetemről (doktoranduszoktól professzorokig), de érkeztek előadók Kolozsvárról, Mariborból, Brnóból, Újvidékről és Bukarestből is.

Beszámoló a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájáról 

Százhetven előadás három nap alatt öt párhuzamos szekcióban. Irodalmárok, kultúrakutatók, film- és drámatörténészek, kommunikációkutatók, pszichológusok harminc különböző országból. Számokban ez a mérlege a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájának, amelyet szeptember 13. és 15. között rendezett meg az ENN és a Cseh Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Prágában. A konferencia színvonalát jellemzi, hogy egy percig sem éreztem azt a – külföldi konferenciákon olykor jelentkező – késztetést, miszerint jobb lenne a város nevezetességei közt sétálni, ahelyett, hogy tucatszám előadásokat hallgatok egy zsúfolt teremben.

ENN5konferencia

Hogyan tagolható ez a tekintélyes mennyiség? A szervezők igyekeztek összetartozó csoportokat kialakítani. Részben úgy, hogy eleve egy-egy szekció szervezésére kértek fel kutatócsoportokat, doktori műhelyeket, részben pedig úgy, hogy a beérkezett absztraktok alapján alakítottak ki diszciplinárisan összetartozó, vagy pedig egy-egy korszak, mű, esetleg valamely fogalom köré rendezhető paneleket.

A helyszínből magától értetődően adódott, hogy kiemelt helyen szerepeltek a cseh irodalomtudomány hagyományai. A prágai nyelvész körhöz, a cseh és az orosz formalizmushoz kapcsolódott a legtöbb felszólalás. Eltekintve néhány ismeretterjesztő jellegű elmélettörténeti felszólalástól, az előadók többsége azt firtatta, hogy a mai narratológiában mi hasznosul Jan Mukařovský, Roman Jakobson, René Wellek, Lubomír Doležel és mások szellemi hagyatékából. Ezek közé tartozott például az egyik házigazda, a Ménesi úton, az Irodalomtudományi Intézetben a tavaly januári narratológiai konferencián is előadó Bohumil Fořt (Prága) előadása. Itt említhető Lisbeth Korthals Altes (Groningen) prezentációja, aki cáfolván azt a régi vádat, hogy a formalizmus csakis „világtól elfordult” kutakodás lehet, az irodalmi narratívák befogadásának értékelő és normatív mozzanatait elemezte Greimas és Mukařovský munkásságában, továbbá Karin Kukonnen (Oslo) előadása is, aki a prijom-fogalom kognitív poétikai felhasználhatóságáról beszélt a meglehetősen kevés kognitív tudomány felől érkező kutató egyikeként.

2016. február 2-án 11:00 órától
az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének I. emeleti tanácstermében 
vendégünk lesz

Alexandra Urakova,

az Orosz Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének tudományos főmunkatársa,
a CEU Institute for Advanced Study jelenlegi ösztöndíjasa.

Kötetlen beszélgetés keretében fogjuk őt kérdezni egyrészről a saját kutatásairól, másrészről az orosz tudományos élet aktuális kérdéseiről (bölcsészettudományok helye és helyzete, finanszírozás, kutatásszervezés, intézményhálózat, folyóiratok, kiadók, elméleti trendek, nemzetközi projektek stb.).
A beszélgetés nyelve: angol és orosz.

Minden érdeklődőt szeretettel vár az Intézet Közép- és kelet-európai, valamint Irodalomelméleti Osztálya.


A beszélgetésen készült képek:
http://iti.btk.mta.hu/hu/intezet/galeria/195-2016-0202-urakova

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata